életrajz címkéhez tartozó bejegyzések

A szellemi tulajdon jogvédelme szolgálatában

A sanyarú 50-es években szüleim üldöztetése viszontagságai miatt megszakítottam a gimnáziumi tanulmányaimat és több szakmát is kipróbáltam úgy közel 3 év alatt. Munka mellett azonban hamarosan leérettségiztem és következett a nagy dilemma, hogy az irodalom, a nyelvek, nyelvészet vagy a fizika, fizikával kapcsolatos képzést válasszam. E két terület volt a meghatározó érdeklődési köröm és továbbtanulásom célpontja.

 

Az alábbiak szerint reál és humán érdeklődésem is kielégítésre került.

Diplomáim és egyéb képzettségeim:

1966: BME villamosmérnöki diploma

1970: ÉKME közlekedési kibernetika szakmérnöki diploma

1980: magyar felsőfokú iparjogvédelmi oklevél

1982: nemzetközi iparjogvédelmi főiskolai oklevél (szovjet Centralnij Institut)

Német és orosz állami nyelvvizsgák

 

Rádiócső szerelő, asztalos, vasipari szakmákban és gép-, gyorsíróként is dolgoztam.

A művészi kézművességek közül a rézművesség, a varrott kézimunkák, a mézeskalács díszítés, a hagyományos bútorfestés, a tojásírókázás és a nemezelés területén vannak maradandó alkotásaim.

Közben irodalmi, nyelvi és történelmi, régészeti kurzusokat hallgattam a TIT szervezésében.

 

Kenyérkereső szakmám és elsődleges hivatásom a műszaki szellemi tulajdon jogvédelme területén találtam meg, a valamikori Országos Találmányi Hivatalban (e főhatóság későbbi nevei: Magyar Szabadalmi Hivatal, jelenleg a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala) dolgoztam főreferensként és tanácsosként. Majd szabadalmi ügyvivőként és iparjogvédelmi szakértőként működtem különféle vállalatok, vállalkozások és saját képviseleti és innovációs irodámban.

 

2 fénykép

 

 

Dióhéjban

Képek: 4 db
Bombakép
Királyi Pál utcai családi kép
(továbbiak albumból)

A kép a felsőszállási tanyánkon készült 1944-ben.

A KMETH-ek kiskunhalasi ágából sarjadtam.

A képen szemből balról jobbra az első: apám, Kmeth Imre. Ebben az időben kisbirtokos gazdálkodó. Nagyapánkról öröklött kis birtokát gyümölcsöskertté nemesítette, amelyet aztán 1951-ben a tanyával együtt államosítottak. Apám üldözött földönfutó lett. Végül budapesten villanyszerelőként alkalmazták a berlini Technische Hochschule-n szerzett elektrotechnikai képzettségének köszönhetően. 73 éves koráig dolgozott kis nyugdíjáért.

Anyám egy szintén tőzsgyökeres kiskunhalasi család sarja: Bodicsi Mária. Sokféle képzettsége és munkái után a házasság révében kötött ki – 4 leány gyermeknek adva életet. A képen jobbról a 4 lány után áll anyánk. Mellette nálunk dolgozó munkások láthatók, akik szintén elszenvedői voltak a júliusi bombázásoknak.

A három nővérem: Mellettem Zsófia, aki mezőgazdász lett, Sári ápolónőnő, Panni pedig műtősnő.

Én többféle középfokú és felsőfokú végzettséggel rendelkezem, a szakember fejezetben ezeket részletezem.

1954. óta Budapesten élek, a sok hányattatás után itt kötött ki a család. Vállalkozó szellemű fiatal lévén sok szakmát kipróbáltam, majd villamosmérnöki oklevelet szereztem, és utána még 3 diplomát. Számtalan kézművesség, nyelvi kutatás és tudománytörténet, újságírás stb. területére is elkalandoztam.

Hivatásom a szellemi tulajdon jogvédelme, az iparjog lett, amelyet előbb a hatósági, majd a szabadalmi ügyvivői oldalról műveltem.

Társam egyetemi ismeretségből kaptam: Fónyad Béla vegyészmérnök személyében. Gyermekünk Csaba oktatástechnikus, könyvtárinformatikus és egy protestáns főiskola elvégzése révén bibliaoktató tanár is. Az ő fő hobbija a fényképezés.

A képen 1981-es önmagunk látható. Azóta több, mint 30 év telt el. Mátyásföld-Szentmihály határában lakunk (lakásrészlet), nyugdíjas lettem és formailag megöregedtem, de tevékenységben talán még gyarapodtam is. A tevékenységek irányai azonban lényegesen változtak a pénzkereső un. aktív időszakhoz viszonyítva.

Életterem részben egy bükk-aljai kis faluba, borsodgesztre tevődött át.